„Up for Wedding” – szól a „hívás” egy bohém, játékos, hangulatos rockabilly esküvőre, ahol csak pörögnek-forognak a szoknyák. Bata Adrienn szertartás- és műsorvezető imádja a formabontó vállalásokat, ahol a párok nem követik a megszokott sémákat, hanem önmagukat adják. S hogyan tud segíteni ebben? Lássuk!

Bata Adriennel a TiCCi-szalonban találkoztam, amit egy kis időre szerkesztőséggé avanzsáltunk Stefivel, hiszen elindult a különleges foglalkozással bíró TiCCi-lányokat bemutató sorozatunk.

Hogy mi tűnt fel legelőször Adriennen? Nos, a pöttyök! A pöttyös ruhája, a nagy pöttyöket képző nyaklánca és a nyíltsága. Frissen végzett szertartásvezetőként, talán nem a legjobb időszakban váltott szakmát – mint mondta, de mindennek oka van, állapítottuk meg.

– Év elején tettem le a szertartásvezető vizsgát – ezt egy pár hetes tanfolyam előzte meg. Azért döntöttem úgy, hogy az esküvők világa felé fordulok, mert a volt kolléganőm tavaly felkért, legyek a húga esküvőjén a műsorvezető. Ezzel a vállalással még inkább kedvet kaptam ahhoz, hogy szertartásvezetőnek tanuljak. Mindig szerettem szerepelni, és gyermekkoromban arra vágytam, hogy műsorvezető legyek, konkrétan Kudlik Júlia… Idén júliusban volt az említett esemény és nagyon jól sikerült.

– Mivel foglalkoztál ezelőtt?

– Idegenforgalmat tanultam. Világéletemben idegenforgalmi szegmensben dolgoztam: utazási irodában kezdtem, ahol voltam értékesítő, utaskísérő, utazásszervező. Utána a szállodák felé kanyarodtam, recepciósként dolgoztam.

Amikor 4 évvel ezelőtt ebben nagyon elfáradtam, akkor azt kívántam, bárcsak olyan munkám lenne, amit játéknak élek meg és ezért még pénzt is adnak. Ez sikerült: egy csokoládégyárban voltam idegenvezető – ennek sajnos a vírushelyzet vetett véget. Minden nap gyerekeknek meséltem a csokoládéról. Nagyon szerettem az egészet, mert volt benne érzelem, játékosság, interaktivitás.

Eddigi pályafutásom során megtanultam, hogyan kell kiállni emberek elé, s érzelmekkel átszőtten előadni valamit bármilyen létszámú, korosztályú, stílusú közönség előtt, illetve megtalálni velük a közös hangot. Mindez nagy segítséget nyújt számomra a szertartás- és műsorvezetésben is.

Visszatérve, egyfajta identitástudatot adott, hogy a cukorkák világában ébredtem. Egyre jobban rávezetett a stílusomra. Nagyon szeretek pöttyös ruhákat hordani. Sokáig nem is tudtam, hogy létezik a rockabilly irányzat, tehát teljesen magamtól kezdtem ilyen fajta ruhákat viselni. Sőt, a csokigyárban édességes kiegészítők voltak rajtam.

Az elmúlt időszakban jöttem rá, hogy ez a munka elvezetett önmagamhoz: ráébredtem, szeretek kiállni az emberek elé és élményt nyújtani számukra. Ha pedig még játékosság is van benne, az az én asztalom. Így jutott eszembe a gyerekkori gondolatom: a műsorvezetés.

– Így már értem, evidens volt, hogy rockabilly esküvőkre szakosodj, igaz?

– Igen, de ha kapok másfajta esküvőre felkérést, azt is nagyon szívesen elvállalom. A rockabilly stílus az esszenciám, mert ekkor tudom életre kelteni az esküvőt, hiszen a játékos énem így tud előjönni. Szerintem az esküvői játékoknak összekovácsoló ereje van…

– Hogyan lettél TiCCi-lány?

– Azt hiszem, a közösségi oldalon találtam rá a márkára, majd bejöttem személyesen a szalonba és elámultam… Rájöttem, hogy nem csak pöttyök vannak, hanem nagyon klassz, érdekes kreációk. A legelső ruhámat tavaly, a 40. születésnapomra varrattam. De például, amikor még benne voltam a csokigyáras munkában, egy nyalókás szoknyát is kértem Stefitől. Majd adta magát, hogy csináltatok egy olyan szoknyát, ami illik a szertartás- és műsorvezetéshez. És még fogok is többféle színben… Úgy gondolom, életre kell kelteni a ruhát, amit viselsz – én így vagyok önazonos.