– Hogyan lettél TiCCi-lány?
– Azt hiszem, a közösségi oldalon találtam rá a márkára, majd bejöttem személyesen a szalonba és elámultam… Rájöttem, hogy nem csak pöttyök vannak, hanem nagyon klassz, érdekes kreációk. A legelső ruhámat tavaly, a 40. születésnapomra varrattam. De például, amikor még benne voltam a csokigyáras munkában, egy nyalókás szoknyát is kértem Stefitől. Majd adta magát, hogy csináltatok egy olyan szoknyát, ami illik a szertartás- és műsorvezetéshez. És még fogok is többféle színben… Úgy gondolom, életre kell kelteni a ruhát, amit viselsz – én így vagyok önazonos.
– Mit gondolsz egy ilyen stílusban felöltözött menyasszonyról?
– A rockabilly stílus azért jön be nagyon, mert van benne huncutság. Szerintem csábító egy pin-up stílusban felöltözött menyasszony, ugyanakkor meghittséget is áraszt magából. Nézzük csak a Stefi által tervezett esküvői ruhákat… Fontos, hogy ezzel a stílussal tudjon azonosulni a pár. Nyilván, akik idejönnek Stefihez, célirányosan teszik, hiszen ezt az irányzatot kedvelik. Tetszik, ha a pár fel meri vállalni az egyediségét és nem a sablon-dolgokat választja.
– Mi a feladata egy szertartásvezetőnek?
– Az elmúlt 10 évben lett népszerű a szertartásvezetők jelenléte egyrészt, mert az anyakönyvvezetők megszokott sémák szerint bonyolítják le az esküvőt, másrészt nagyon drága, ha kimennek külső helyszínre, területi illetékességük kötött, valamint ünnepnapokon nincs lehetőség házasságkötésre anyakönyvvezetővel. A szertartásvezetőt nem köti törvényi szabályozás, a megálmodott szertartás levezetése bárhol és bármikor megvalósulhat. A szertartásvezető feladata, hogy megismerje a párt több találkozás után; a mélyinterjúk során megérezni, milyen emberek, s ez alapján rájuk szabni a szertartás szövegét. Közösen eldöntjük, legyen-e fogadalomtétel, vers, közös gyertyagyújtás. Ha például a pár kedvence a vodkanarancs, akkor azt javaslom, öntsék együtt a pohárba a hozzávalókat a gyertyagyújtás helyett – bármilyen momentum lehet, ami csak rájuk jellemző; ami meghatározza őket.
-A ceremónia után átváltozol műsorvezetővé?
– A szertartás- és műsorvezetést is a magaménak érzem, de nem mindig szerencsés, ha mindkét feladatot ugyanaz az ember látja el. De ha ilyen jellegű munkára kérnek fel, szívesen eleget teszek neki.
A szertartásvezetés ünnepélyesebb, nehezebb műfaj, sokkal több felkészülést igényel, mint a másik. A műsorvezetés könnyedebb szerepkör, több lehetőség van az improvizációra, aminek lelkes rajongója vagyok, mert improvizációs színházba járok, a Momentán Társulathoz. Nagyon sokat segített a munkámban a csokigyárban is, mert szabadabban, bátrabban meséltem a gyerekeknek. Próbálom ezt az esküvők világába is beépíteni.
Improvizálni azért jó, mert a jelenben tart – nem kanyarodnak el a gondolataim a múltba, a jövőbe. Közösségépítő ereje van, mindenkinek receptre felírnám. Kell egyfajta extrovertáltság hozzá, de az introvertáltaknak meg azért lehet jó, hogy átlépjék a komfortzónájukat.
– Hogyan jött a vállalkozásod nevének ötlete: „Up for Wedding”?
– Eleinte csak buta szójátékok jutottak az eszembe. Sokáig görcsölve ötleteltem, aztán amikor már feladtam, egy női ruhaboltban rátaláltam egy pólóra, amire az volt írva, hogy „Stand up for Love”. Először „Up for Love”-ra gondoltam, majd ezt a jelentése miatt elvetettem, de az „up”-ot mindenképpen meg akartam tartani, s egy baráti tanács alapján lett inkább „Up for Wedding”. Ha már szójáték, meg tudom spékelni a „Pin-up for Wedding”-el…
– Mit üzensz a pároknak?
– Mindenkit arra bíztatok, ne kényszerítse bele magát a sémákba, élete legszebb napja legyen fesztelen és vidám, bátran legyen formabontó, ha ezt diktálja a stílusa. Én biztosan egy virágkoszorút raknék a fejemre és egy végtelenül egyszerű ruhában, pöttyös masnival mondanám ki az „igent” egy búzamező mellett vagy virágos réten, a legtermészetesebb földi környezetben.
Vélemények
